Két évvel ezelőt a legjobb barátom Csabi már hívott hogy, menjek ki (ő már akkor egy éve kint volt Londonban) hagyjam itt ezt az egész kurvaországot. Akkor egész jól elvoltam ráadásul nem volt komolynak tűnő kapcsoltaom és úgygondoltam csak párban érdemes kimenni, ezért nemet mondtam. Ez nagy hiba volt, most egy igan nagy bírsággal beljebb lennék -az előző bejegyzésben "említettem" - amit tulajdonképpen azért kaptam mert túl sokat dolgoztam. Vicc. Na de vissza az indulásunk idejére.
Tehát eldöntöttük Sacival hogy lelépünk, elöszőr különböző közvetitőknél próbálkoztunk persze nagyon óvatosan, sokat hallottunk az átverésekről. Legfontosabb szabály amit betartottunk, előre pénzt senkinek nem adunk, mert szerintünk ezek mind átverések. Összesen kettő megbízhatónak tűnő ajánlatot találtunk, egyiksem kért pénzt, ugyanis ők a munkáltatótól kaptak ha visznek munkaerőt. Végülis nem rajtuk keresztűl jutottunk ki, ezért nem tudom átverések lettek-e volna. Én a magyar internetes autó-szimulátoros körökben mozgok évek óta, itt ismerkedtem emg Levi-vel, elég érdekesen alakult a dolog, körülbelül kétszer beszéltünk, mikor kiderült ő angliában van, persze az ember két beszélgetés után nem kér meg senkit, hogy segítsen neki kijutni Angliába, de én megtettem kb így: Nem tudsz valami pályát Angliában? Erre Levi: De.
A lényeg az volt, hogy ők béreltek egy házat és épp volt egy üres szoba, de csak két hónapra, ugyanis akkorra le volt fixálva egy pár érkezése. Levi megígérte hogy, mindenben segít meló is lesz, de azt nem tudja milyen viszont azt mondta olyan még nem volt , hogy ne találtak volna valamit mcdonnaldsban, vagy tescoban. Hát ez elég neccesen hangzik ugye? Mi is fostunk mint az állat hogy mi lesz, de végül az indulás mellett döntöttünk. Nézzük az árakat: Mi összesen 300.000 forintból gazdálkodtunk, ebből kifizettük Levinek a repülőjegyet ugyanis neki volt csak dombornyomott kártyája - Magyarországon ez még nem alap - ez kb 30.000 forint, vettünk két nagy utazótáskát, bőröndöt drágának találtuk, illetve ugye az ilyenkor szokásos búcsúbulit is ebből finanszíroztuk. Lényegében 240.000 forintnak megfelelő fontal érkeztünk később Angliába 330-as árfolyamon számolva.
Nézzük az utazást. Az okos agyammal végignéztem a Discovery összes repülőgép szerencsétlenségről szóló dokumentumfilmjét, illetve a videó megosztó portálok hasonló témájú anyagát. Így sikerült olyan állapotban érkeznem Ferihegy-re, hogy egyáltalán nem érdekelt hogy, itt hagyom a hazámat, a barátokat, csak az érdekelt, hogy most tutti meghalok. A húgom sírt, hogy mikor lát újra, Saci vigasztalja én meg azon parázok hogy túlélem-e. Megérkezett Levi a barátnőjével, neki nem az első repülése volt, de ő is fosott, megbeszéltük a Discovery-s filmeket ugyanis ő is látta az összeset. A csajok egyáltalán nem féltek, Saci egy picit de nem attól hogy, itt a vég hanem ő már utazott repülőn és a gyomra nem bírja.
Következő meglepetés akkor ért amikor megtudtam,hogy ezek a gépek úgy járnak mint a BKV buszok. Én abban a hitben éltem hogy, a repülőket egy-egy repülés előtt kb félnapig ellenőrzik. Hát nem. Ezt akkor tudtam meg amikor Levi megszólalt hogy, kb most száll le a gépünk. Ekkor már jó magyarosan írva becsekkolás után voltunk, és kb 20-30 perc volt a beszállásig. Jobban fostam mint eddig, de úgy voltam vele inkább meghalok, minthogy az adómmal az ország egy bizonyos kisebbségi rétegét tartsam el, de szemét irigy vagyok mi ? Szerencsére a B.Pest-Bistrol út teljesen rendben, simán zajlott, a felszállásnál a gyorsulás nagyon brutális, illetve a leszállásnál a féktáv is király. Miután megérkeztünk még hátra volt egy 2.5-3 órás út, Cornwall-ba. Ez Anglia délnyugati részén van, és kb olyan mint Magyarországon a balaton, az Angolok nagy része idejár nyaralni nyáron. Nem a leggazdagabb része Angliának, de nagyon szép, kevés külföldi van, a bérek kicsivel alacsonyabbak mint a gazdagabb részeken.
A következő bejegyzésben a munkakeresésről és a hozzávaló papírokról írok. iletve pár általunk készített fényképet is mutatunk.
